Nehezen kezelhető forgalmi szituációk....
Néhány készség, ill. képesség elsajátítása nagyon fontos kell legyen; ilyen a figyelem tudatos irányítása és az előre-gondolkodás! Hiszen az előtted közlekedőkre Neked kell vigyáznod, míg a mögötted jövők érted tartoznak felelősséggel. Tehát mindig figyelned kell a környezetedet és fel kell ismerd az adott szituációk „titkait”, még ha sok esetben nehéz is....
Az állandó gyakorlás teszi majd mesterré az embert….
Már közvetlenül a vizsga előtt állsz?
Tele vagy aggodalommal, amiért már megvan a kellő tudásod, hogy vizsgázhass, de még nem rendelkezel kellő magabizossággal?
A kialakult készségek válnak rutinná, de csak akkor ha folyamatosan gyakorolsz. Az elméleti gyakorlás is sokat segíthet, hogy egyre jobb legyél…
Lehetünk okos, tapasztalt járművezetők, de nem vagyunk tökéletesek! Szükségünk van a biztonsági tartalékra!
Hagyjunk a legrosszabb helyzetre, a végszükségre is! A jármű teljesítményét, sebességét se használjuk el a végletekig. A kanyarban, a kerekek tapadásában is maradjon még tartalék, de saját vezetési képességünket, erőtartalékunkat se használjuk ki a végletekig. Az előrelátó, defenzív vezető számvetéssel készült az útra: neki egy kicsivel mindig több ideje van a kívánatosnál.
Nemcsak nézni, meglátni!
Nemcsak jó szemmel, szemüveggel vezetni, látszani is kell! Szembe tűnni, kibújni a holttérből, fényt kapcsolni, villogni, hogy itt vagyok, a valóság vagyok, hogy számoljatok velem!
A láthatóság az, hogy tudnak rólam mások a közúton, és így a biztonság fontos feltétele. Az előrelátó, együttműködésre kész vezető nappal is kitűnik közlekedési környezetéből, aki pedig éjszaka nem is látszik az úton, az nincs, nem is reménykedhet!
Balra pillants, jobbra figyelj! – ezt javasolja oktató. Azt mondja tehát, hogy minden esetben nézzünk be balra is, de csupán egy pillanat erejéig, jó előre, ha belátható a kereszteződés, különben nem tudjuk kivédeni, amikor valaki „elfelejti” nekünk megadni az elsőbbséget. Úgy kell vezetni, úgy kell nézni az utat, a forgalmat, hogy lássa is az ember – banálisnak tűnik, mégis bölcs intelem, amit megfogadva minimálisra csökkentjük a baleset kockázatát, s ezáltal mi legalább mindent megtettünk annak elkerüléséért.
Ha egy kereszteződéshez érve semmilyen tábla nincs kint, biztos, hogy jobbkezes – ez is elég egyértelmű, nem?
Persze maradjunk inkább abban, hogy elvileg, ugyanis számos olyan kereszteződés van, ahol mégsem egyértelmű, hogy melyik a felsőbb rangú út. Az ilyen esetekben is fel kell készülni arra, hogy akár megállással biztosítsuk a jobbról érkezőnek az elsőbbségét – a villamosnak és a megkülönböztető jelzéseket használó járműnek balról is.
A gyalogos illetve közúti közlekedésben alkalmazott berendezések összehangolt és szakszerű alkalmazása alapvető igény napjainkban, melyhez minőségi alapanyagú és kivitelezésű termékekre van szükség.
Sajnos előfordul, hogy a gépjárművezetők nem veszik figyelembe a sebességre való korlátozásokat, mely balesethez, és a kihelyezett eszközök sérüléséhez, megrongálódásához vezethet. Pótlásuk ilyenkor alapvetően szükségszerű a lehető legrövidebb időn belül.
A forgalomtechnikai eszközök azért is kiemelten fontosak, mert sok esetben nem csak egyértelmű, világos információt nyújtanak a közlekedésben részt vevők számára, hanem közvetlenül baleset megelőzési funkciót is betöltenek. (például fekvőrendőr, ütközés csillapító) Így itt különösen nagy igény merül fel a megfelelő minőséggel és tartóssággal szemben.
A defenzív vezető nem rabja szokásainak.
Nemcsak az útvonalakban válogatós, már az elindulásról is szabadon dönt. Okosan dönt!
Mérlegeli a várható akadályokat, a torlódásokat, a kockázatokat. Ha rosszak az előjelek (és ha nem foglalkozásszerűen végzi a munkát) a vezetésről is lemond. Alkalomszerű, fontos útját autóbuszra, villamosra, kerékpárra, gyaloglásra tervezi meg.
Folyamatosan figyelni, mire készül a másik, mit is akar tenni? Ha nyomvonalunk keresztezi mások útját, ha forgalmi viszonyba kerülünk, azonnal kapcsolatot teremteni. Keresni tekintetét, tájékoztatni a tempó és a nyom nyelvén. Fényjelet, hangjelzést, kézjelet adni. Köszönni! Szándékunkat megüzenni egymásnak!
Az úttesten védtelenek, gyengék, nem képesek a motoros járművek ritmusában haladni. Már a közelségük is dynomen helyzet! Bölcsen döntsünk: ha lassítunk, ha optimális távközt és térközt tartunk, akkor megvédjük őket, mint ahogy saját magunkat is! Mert ugyan most beszálltunk, hogy autót vezessünk, de hamarosan kiszállunk, hogy motorozzunk, vagy két keréken tekerjünk, majd erről is leszállunk, hogy gyalogosként szedjük a lábunkat